Megkésett karácsonyi ajándék

Akiket szeretünk, azokat karácsonykor meg szoktuk ajándékozni. Na így tettem én is, igaz én bevontam ebbe az "akiket szeretünk" körbe az autómat is... 

De nem drága ékszereket, vagy éppen a kedvenc könyvét vettem meg neki, (utóbbit már csak azért sem vehettem volna meg, mert a hozzá legközelebbi, azaz a szervizkönyve köszöni megvan), hanem új papucsokat kapott, amikre már régóta vadásztam. Egyedüli mulasztásom annyiban állapítható meg, hogy karácsony már közel egy hónapja elmúlt, de hát Istenem én tökéletes ajándékot akartam Neki venni...

Az ajándékom nem más volt, mint egy Styling 136-os felnigarnitúra, mely csupa padkamentes (mondhatni karcmentes!!) állapotú 4 gyönyörű felniből állt, no meg még jó pár szezont elfutni képes téli gumikkal.

A felgenkatalog 225/50 R16-ot ír rá, de (a szabvány) E46-os 205/55 R16 gumi is felmehet rá. Nekem is ezzel van szerelve.


Így hát nagy volt az öröm, amikor rájuk akadtam és egyből tudtam, hogy ezek kellenek nekem! (Sohasem tetszett annyira a styling 45-ös felni, mert túl "húsosnak" találtam, és nekem kicsit X5 feelinget sugárzott.)


Persze a mostani sztori egyetlen szépséghibája, hogy olyan hideg van, hogy nincs kedvem kereket cserélni, és az autó is marad a garázsban, ugyanis míg más BMW-sek ilyenkor kint csapatják, én a meleg garázsban várom a tavaszt, a madárcsicsergést, és a latyakmentes utakat, így a szokásos fotók is elmaradnak. De nemsokára pótolom!! :-)



Egy kis napsütés szerelgetéssel

Gondolom azzal az érzéssel nem vagyok egyedül, hogy
  • kezd elegem lenni a télből, ami Isten igazából nem is tél, hanem ködös, szmrötyis idő szemerkélő esővel és 
  • ha az ilyen szürke időszakokat megtöri egy-egy melegebb nap, akkor én is sokkal több kedvet érzek ahhoz, hogy Marcsival párban kidugjuk az orrunkat a garázsból/házból és köd, illetve mocskos, esőtől mentes kocsikázást végezzünk, amikor is
  • lehetőség nyílik például melegítő napsütésektől övezett apró szerelgetésekre, csinosítgatásokra is, hogy még szebb legyen a Marcsi. Mert - noha tudom, hogy -  tökéletes autó nem létezik, de ennek ellenére én megpróbálok törekedni, hogy legalább megközelítsem a tökéletest... (-:
Ennek szellemében láttam neki annak, hogy beszereljem ezt:

Azaz az Anschlagpuffer-t. Magyarán csomagtérajtó lecsukását csillapító ütközőt.
(cikkszám: 51 24 3 427 678, angolul: Stop buffer) Figyeljük meg a 18-as anya és felett található gumitömítést! Ez létfontosságú, hogy az autónk ne ázzon be. 


Na de erről egy kicsit később, mert előtte nézzük a tavaszt idéző képeket!

Itt még mosás előtt. Az autó nem tiszta ellenben jó mocskos.

Utálom a szmrötyis időt. Ha csak időm engedi úgy állok be a garázsba, hogy előtte leveretem hazafele a mosóban: így sártól, mocsoktól - télen - sótól óvom meg, és így tarom fenn a rohadásmentes állapotot a legtovább! Erre mostanában (250 km megtétele óta) nem volt idő, de végre eljött a nagy nap!

A rohadásmentes állapot fenntartásának második tétele: miután lemosom nem hajtok el egyből. Ugyanis kevesen járnak el úgy mosás után, hogy megvárják míg az ajtókból kifolyik a víz. Nem tudják, hogy azokon van egy (a piros karika) által jelzett lyuk, ahonnan csak úgy folyik ki közel 100%-osan a víz, ha először teljesen kinyitjuk, majd kb fél perc múlva behajtjuk. (Nem csukjuk mert akkor a kéder felfogja a vizet, és ott vagyunk ahol a part szakad.) Szóval miután kinyitás után behajtjuk, akkor kb 10 másodpercig nekiáll "pisilni". Ha ezt megvártuk utána jöhet az ajtóélek, motorháztető elejének (és az üzemanyag betöltés helyének) szárazra törlése! 
(Amúgy - ez már-már beteges - de hosszú eső utáni vezetés után is, (ha lehetőségem adódik rá), akkor mielőtt garázsba állok, az ajtóéleket szárazra törölöm! Amúgy nem sok idő! Max 2-3 perc, de ez a pár perc később sokat fog jelenteni!)



Ez a lecsöpögés időszaka. Hátra van még a finom ronggyal (műszarvasbőrrel) történő cseppmentesítéses törlés.

Amíg lecsöpög, addig van idő a kísérőfelszerelést letisztítani, ugyanis én a kézimosóban nem használom a "kefés mosás" funkciót (ki tudja ki mit mosott le vele előttem), hanem pihe-puha saját szivacsom van, otthoni vízzel, saját samponnal!  


Ez a kép már a mosás után készült. A gyönyörű sárga angel eyesek fényesen világítanak a tiszta lámpabura mögül.

Közelről a CCFL yellow BMW E46 angel eyes. Beletellett egy kis időbe mire rátaláltam, ugyanis nekem a hideg (fehér színű) led baromira nem tetszett!


Anschlagpuffer szerelés


Ugyanúgy, ahogy anno az ISOFIX rögzítő műanyag fedelének csálé állása nem tetszett (http://bmwe46tumblr.blogspot.hu/2012/12/na-akkor-szereljunk-isofix-et.html), ugyanúgy nem tetszett (még a berlini tulaj által) elvesztett anschlagpuffer sem. (Ezek másnak apróságok, de nekem elvem, hogy apróságokban bújik meg a lényeg!) Szóval eljött az ideje, hogy kicseréljem ezt is az első képen látható darabra. Azt hittem, hogy egy 5 perces móka lesz...

Itt mosás után vagyunk. Látszik, hogy hiányzik az Anschlagpuffer-ról a gumi, mely a csillapítás szerepét tölti be.


Amire ide eljutottam már hosszú út volt mögöttem...


 
...ugyanis hiába van szerelőnyílás a D oszlop belső takaróján (piros nyíl), ennek ellenére a fél hátulját ki kellett műteni, hogy hozzáférjek a 18-as csavarhoz.

Ha meg már egyszer ott voltam, akkor kitakarítottam a teljes csomagteret is. De nem csak a borítás felett, hanem a borítás alatt is. (Amúgy azért jó látni, hogy milyen ötletesen van meg a helye mindennek a BMW csomagterében: elakadásjelző háromszög álló helyzetben, emelő lecsavarozva, kerékőr- ék- 17-es kulcs bepattintva.

Ha már egyszer itt jártam akkor ezt is...

...meg ezt is kitakarítottam (portalanítottam).

Kijött a gyári BMW conti pótkerék is.

Ezzel egy m-t sem mentek!

Mielőtt összeszereltem az autót, még lehetőségem nyílott megtekinteni a hátsó váznyúlványt is, mely természetesen ép. (A bemélyedések szerintem a szilárdságot növelhetik.)

Összességében a mai nap eredménye:
- van egy tiszta autóm, illetve
- a lényeg, hogy még egy apróság is rendbe lett rakva az autón! :-)

E39.hu klubbélet, avagy BMW-sek a BMW-sek között

Most egy nyári történet kerül felidézésre pár fotó erejéig. Jól is jön ez így télvíz idején, mert de jó is visszagondolni ebben a ködös, szmrötyis időben a napfényes, nyári találkozásokra, amikor nem arra kellett ügyelni, hogy melyik pocsolyát hogyan kerüljek ki, illetve hány km után lesznek fullra mocskosak az amúgy kristálytisztára vikszolt autóink...

Ennyit bevezető gyanánt. Na de hol is kezdjem. Talán kezdjük ott, hogy...

...hogy lassan már hagyománnyá válik az, ami igazából nem is egy rendkívüli dolog, de ha nem lenne, akkor nekem nem lenne tökéletes egy BMW találkozó sem. Ez pedig nem más mint a szűken vett BMW-s (főként e39.hu tagokból álló) közösség, aminek én is tagja vagyok lassan már 2 éve. 
Ez az a szűk csoport, akikkel közel azonos nevezőn vagyunk a legtöbb kérdésben, sokszor fél szavakból is megértjük egymást. Közös múlttal rendelkezünk, így egy-egy közösen megélt sztorit, vagy történetet mindenki ért, illetve együtt újabbakat hozunk létre. Nem történt másként most sem...

Minden tali a gyülekezéssel kezdődik...

A csapat összetétele persze időről-időre változik, mert van, hogy egypáran nem érnek rá, mert a nagybetűs éppen közbeszól: kinek a család, kinek a munkahely, kinek éppen a nem várt események jönnek közbe, és teszik lehetetlenné azt, hogy egy-egy találkozó erejéig - melyből a rohanó világunkban sajnos egyre kevesebb van - végre egybegyűjtse a csapatot.

Ott távolban szépen felsorakozott a csapat.

Pedig ilyen nagy találkozók előtti és utáni (vagy éppen a nagy találkozók apropójától mentes) minitalikra igenis nagy szükség van. Elvégre mégiscsak közösségi lény az ember, és jóllehet egy BMW találkozó már maga is egy nagy közösség, egy nagy tábor, a fanatikusok tábora, azonban - mint azt a társas viszonyokat leíró szakirodalmak is hangsúlyozzák - élményeket az egyének csak kiscsoportokban tudnak valójában megélni. Itt nyílik lehetőség arra, hogy mindenkire egytől-egyig sor kerüljön, és így mindenki véleménye, tapasztalata, élménye, észrevétele, megfigyelése stb. a kis közösség által megvitatásra és jóváhagyásra, vagy adott esetben elvetésre kerüljön. Azok a sokat hangoztatott, az emberek egymástól való elidegenedésének megakadályozását elősegítő személyközi kapcsolatok, interakciók pont ilyen környezetben jönnek létre...

Mielőtt azonban elhatalmasodna rajtam a társadalomtudós-én, azelőtt még gyorsan lelövöm magam és inkább megemlékezek az 5. póverfana BMW találkozóra ellátogatott régi és újonnan megismert BMW fanatikus kollégákról! 

Ezt a beszámolót elsősorban a "kis csapatunknak" készítettem, hiszen ők tudják a fotók alapján visszaidézni, hogy mit is jelent az orkánként az úton végigrepesztő V10 morajlása, a mindenkit hátbavágó gyorsulás, az aszfalton megtapadni nem tudó gumik csikorgása, vagy éppen a velünk szemközti úton napfürdőre éhes fatörzsek jelenléte...  

Ilyen, amikor a ringtaxi beindul...

...és ilyen, amikor befejeződik. Az ilyen pillanatok azok, amik után ragaszkodunk ahhoz a megállapításunkhoz, hogy A BMW NEM CSUPÁN EGY AUTÓ, hiszen A BMW EGY ÉLETÉRZÉS! 

Na azért Zoltán kolléga a saját vasa mellett is büszke, boldog BMW-s. :-)

A zamárdis találkozó utáni ideiglenes BMW parkoló. 

A diesel szekció.

Vele szemben a benzinesek. De az elkülönülés csak a véletlennek volt köszönhető! Itt nincs különbség olajos és benzines között! 


Na igen! És megfeledkeztem majdnem a benzines és a dieselesek közötti területre: ott ugyanis egy, a találkozóra ellátogatott BMW-s kolléga parkolt, de nem kék-fehér propelleressel, hanem egy offautóval. (Háttérben a fatörzsek napoznak. Azt hitték na majd most sok vadul száguldozó BMW-sre akadtak. De ez nem jött be. Ez a társaság nem az a fajta...)

Egy hibátlan E39 520d Touring...

...ami nemcsak kívülről, de belülről is hibátlan!


A csapat egy része. 

A nap is sütött, de ha ez nem lett volna elég, akkor ott lett volna emmöt alól feltörő meglehetősen forró levegő is... 

Egy kis árnyék, illetve a távolban apja kezét fogva a jövő BMW tulajdonosa! 

Nyútonméterek, lóeről, gépek, emberek.


Itt már hazafele tartunk, azaz csak tartanánk, mert a körforgalomban egy nyuggerpapika bénázása feltartja a fél balatonpartot.


A mostani csapatunk "arcképcsarnoka" - parkolási sorrendben

520d

520d

535i

520i

520d, azaz akarom mondani, M packettes 520i, ja nem bocs: M5!

He-he. "Csak" egy gyönyörűen felújított E30-as... ...E46 330i motorral!

645i

520i

750iL

Mi lennénk: 318i

Végül, aki nem mellettünk parkolt, de ott volt a találkozón, de amúgy velünk szokott tartani:

328i Qpé

sarah lous textiles Proudly Powered by Blogger