As you can see from my trip to Reading's Oracle shopping centre, rivers were a little higher than usual. Reading was by no means the worst effected area either.
As a consequence of all the rain the wipers were working overtime and seemingly coming to the end of their life. The Goodyear Wiper Blades I 'fitted' a couple of years ago had never really fit quite right, a fraction away from fully engaging the retaining clip.
Alas, so near yet so far.
We all know that automatic wipers are perfect at selecting the wipe speed inversely proportional to the amount of rain being experienced, in this case it was a consistent drizzle so naturally supersonic was selected. When moving at 760mph it didn't take long for the passenger side wiper to jiggle itself loose, taunting me as it teetered on the end of the wiper arm loop threatening to jump ship. After three weeks of getting wet repositioning the blade I got a bit Basil Fawlty and decided enough was enough.
A friend suggested autobulbsdirect.co.uk, which seemed very reasonably priced. I scanned around the site for a while and came to the conclusion I needed a 20" (AR20U) and a 22" (AR22U) of the Bosch Retro-Fit Aero wiper blades. I ummed and ahhed a bit due to the size of the clipping cover, it did seem a little bulky, nevertheless I ordered a set. I managed to blag a 10% off code with a quick Google search too, which dropped the overall price down to £21.82, happy days.
I can't fault the service from autobulbsdirect.co.uk the wipers arrived promptly and well packaged. At the next break in rainfall I dashed out and set about fitting them.
The guide on the back of the box is quite clear, just a simple three step process; unclip the cover, slide the blade over the wiper arm hook and close the cover.
Contrary to my concerns when ordering, the clipping cover is actually quite a sleek design and in no way looks bulky. When installed the blades look very tidy, like an OEM fit option. Looking nice is one thing, but these wipers perform too, they are as near to silent as you can get. The whole of the blade is in contact with the screen resulting in a consistent wipe area - some wipers have sections where the blade lifts away from the screen slightly and doesn't fully clear the wipe area.
In my opinion aero blades are an absolute must for any vehicle, but the Bosch Retro-Fit Aero wipers do the job just that little bit better than others I have tried and as such I couldn't recommend them highly enough.
Front wheel shining I rose from my stupor, scooped up my buckets and wash-mitt and moved to the rear of the car ready for the lactic acid inducing deep dish scrubbing session. About half way through the rear wheel, holding onto the tyre as leverage I suddenly twigged I don't drive a race spec car and that there should be fairly substantial grooves to bury my fingers in. As my wallet winced I poked my head round the side and inspected. Ah, them there wear indicators are now the surface rubber, I'll be needing a couple of rear tyres then.
I trundled off to the laptop to get some prices, again my brain decided to engage, "wasn't my MOT around about now?" it prompted me. I searched out the papers from last year and scanned for the retest date, '21/03/2014'. What's the date today then '16/03/2014'. Arse. With no one at home during the week there was no time to order some from the internet, I kindly asked my Dad to go to Selecta Tyre and order some in for me, quick smart. I decided to go with the Goodyear Eagle F1 Asymmetric 2's I got last year, (you can read the reasoning behind this choice by following the previous link). He did good with the haggling on the price, they matched camskill.co.uk's offering and the fitting cost I had paid last year, which totalled £333.28. Not exactly a nice figure to pay out but good value at least.
I, luckily, managed to get a slot before the MOT ran out to get the tyres fitted, and according to the receipt they had been nitrogen filled too (I hadn't asked for this). It'll be interesting to see how that effects wear and performance. Speaking of wear, you're probably interested to know how the tyres lasted. Well, I had the first set fitted at 144,434 miles in March 2013, and just had them replaced at 158,892 March 2014. You could probably knock 1,000 miles off as they were down to the wear indicators and probably should have been replaced earlier. So, all things taken into account they are good for 13,500 miles. Not too shabby considering the pretty impressive all round performance they give, I'd still highly recommend them, evidence of that is me putting my money where my mouth is and ordering another two. When the fronts wear down they will be replaced with the same also. It's worth noting that the fronts were changed at exactly the same time as the rears and there is still a good 3 - 4 mm left before the wear indicators.
Anyway, I digress, back on track. I booked my MOT for a last minute 'sh&! or bust' effort at passing on the day it was to run out. With hardly any time to prepare I was flapping more than that infamous bird of iPhone fame, especially as I was going on a Mountain biking trip the next day.
Nevertheless the day arrived and I pulled the car into the test centre and headed inside for the long, agonising wait. The wait was made even more painful after I saw my car had been finished, pulled out of the garage to the car park but still no word from the mechanics. I heard a lot of printing going on so I was expecting to carry home an encyclopaedia of all known MOT failures. Around three weeks later the fella called me over, still printing, he mumbled "your car's done mate, no problems at all".
YUS! Not bad for a car that has just ticked over 160,000 miles.
Egy hónappal ezelőtt kaptam a hírt, hogy egy körünkben legendás vas, egy mondhatni egyedi BMW-ként megépített E36 325i Sedan hosszan tartó betegség (kompresszióhiány, küszöb teljes elrohadása, illetve kisebb betegségek szövődményeként) elérkezett élete végéhez, és lényegében mint egész megszűnt létezni, illetve csak darabjaiban él tovább (más jobb sorsra érdemes BMW-kben az ország különböző pontjain.)
Hókefélke fénykorában, egy 2011-ben megrendezett autós találkozón
Utolsó útjára egykori (építő) gazdája kísérte el, és soros 2494 köbcentiméteres, hathengeres szívének utolsó dobbanását is egykori büszke tulajdonosa hallotta utoljára. Mivel a betyár virtus mindig is e páros (autó és virtuóz tulajdonosa) jellemzője volt így, az utolsó dobbanások is egy-egy, a sperrdifi által az udvarban könnyeden lecsavart driftkörök nyomán voltak érezhetőek.
Majd begurult állóhelyére, mely egyben sírgödrévé is vált, és ahogy egykor szorgos kezek munkája rakta össze a "vasat", most ugyanolyan szorgos kezek munkálkodtak azon, hogy becenevén csak Hókefélkeként nevezett autó bomlása, foszlása megkezdődjön.
Ekként tehát így ért össze a kezdet és a vég...
Ifjonc évek
Az autónak a korai éveiről nem sokat tudok, csupán annyi ismert előttem, hogy 1991-ben látta meg a napvilágot és akkor még vörös színben pompázott. Aztán volt egy-két tulajdonosa, majd 2009 magasságában eljutott Ádám barátomhoz, aki rövid használat után úgy gondolta, hogy az autója nem elég erős, illetve nem elég fürge, márpedig Neki izmosabb és virtuózabb BMW-re van szüksége. Az elgondolást tett követte: 2010-es évben az autó egy kicsit felpaprikázott aggregátot kapott és sperr differenciálművet, illetve mivel a "kis vörös" projektautóvá vált, így a teljes arculata megváltozott:
Átalakult tehát a futóműve (KW variente ültetés, sperrdifi + új Styling 24-es M-es felnik),
a motorja megizmosodott
a beltere fekete szövetről homokszínre (sand beige) változott, mely a megújult (fehér) külsővel gyönyörűen harmonizált, és legvégső soron
a külső is megújult, hiszen a vörös színből hófehérre (innen a Hókefélke név) változott, illetve nem egészen mert a díszcsíkok-kilincsek-visszapillantó és a tető fényes fekete színezést kapott. Emellett az autó egyediségét megkoronázva az első lökhárító E46-osítva lett, azaz faceliftes E46-os lökhárítója került fel, illetve a motorháztető is egyben nyílt a vesékkel! (Ehhez természetesen az E36-osnál a vesékkel egyben lévő homloklemezt is 3 felé kellett vágni: 2 maradt az autón, egy ment a motorháztetőre. Persze a géptető nyitását is át kellett alakítani, illetve ügyelni kellett, hogy a sok átalakítás mellett az illesztések se "csússzanak" el, azaz mindent a lehető legalaposabban kellett összepárosítani, illetve lemodellezni, hogy a legvégén egy gyönyörű autó születhessen meg, ne egy olyan, ami úgy néz ki mint ami totálkárosra lett törve...)
Az egyedi motorháztető- és lökhárítókialakítás a Hókefélke egyik egyedi ismertetőjele volt.
Az átalakulás persze a fentieknél sokkal több mindent tartalmazott, de én próbáltam röviden összefoglalni azt, ami után lényegében az autó teljesen átalakult és megkapta egészen 2014. áprilisáig - az autó haláláig eltelt közel 4 év - viselt egyedi arculatát.
Az autó építéséről egy összefoglaló itt található:
Mielőtt az autóval élőben is találkozhattam volna, azelőtt már hallottam a teljes építési sztoriját így fel voltam arra készülve, hogy milyen látvány fog fogadni. Én - még mint működőképes autó - először (és egyben utoljára) 2012. tavaszán találkoztam vele. Ekkor már közel 1,5 éve nem volt Ádám barátom tulajdonában az autó, mivel egy veszprémi ismerőse vette meg, és éppen az adta az apropóját a találkozónak, hogy tavasz lévén éppen akkor kapta meg nyári papucsait a téli (ha jól emlékszem) lemez felnik után - ugyanis újdonsült tulajdonosa még a régi gazdihoz vitte vissza.
No ekkor kaptam lencsevégre a fehér-fekete 325i-t! Íme a 2012-es fotók:
Az autó egyedi arculatát egyértelműen az orrkialakítása adta: mutatta, hogy ilyen lett volna, ha... ...ha modern dizájnú lökhárítóval és egybevesével álmodták volna meg a 36-ost!
"Mutatós egy vas volt az biztos!" - hát igen, sokakat ihletett meg, hogy igényes munkával milyen extravagánssá is lehet tenni úgy egy E36-ost, hogy csak márkához illeszkedő kiegészítőket és stílusjegyeket használunk hozzá.
Az autón ekkor a rozsdának nyoma sem volt. Igaz a sárvédők újak voltak, illetve az ajtók is megkapták az üregvédelmet. A küszöb azonban nem...
A típusjelzést semmi sem mutatta, így ez az első gázfröccsig rejtély is maradt.
A csomagtérben semmi sem utalt az autó egykori színére.
Nem úgy a motortérben! Itt felsejlett egykori vörös színe.
"Előttem az utódom!" - lehetne a kép címe, ugyanis ni-ni! Ott a háttérben az 525d, melyről bővebben itt olvashatsz.
A munka mestermunka volt! Senki meg nem mondaná, hogy nem külön volt a vesetartó rész és a géptető! (A fekete-fehér karbonos BMW jel mára teljesen besárgult, lemattult: fényét vesztette, akárcsak az autó...)
A belső térhez nem lehet mit hozzátenni. Talán azt, hogy nem volt benne vajbőr kartámasz...
Egyszerűen gyönyörű BMW volt. Hátul is ablakemelő, gyönyörű bőrbelső...
És ilyen belsővel nem kellett senkinek sem!! Ezen mind a mai napig nem megy el a csodám. Pedig nem volt magas az ára. Az elején 500.000 Ft-ot kértek érte, utána megelégedtek volna 300.000 Ft-tal is!!! 300.000 Ft!!!!!
A fenti képek tehát az első és egyben utolsó találkozónkkor készültek. Azóta eltelt 2 év, az autó megkopott, lebetegedett és az AIDS is elhatalmasodott rajta (autós szlengben az AIDS rozsdát jelent) majd mivel gazdája nem kívánta megtartani, így döntött: a halálos beteg autó eladó, hátha valaki lát benne fantáziát és kikezeli (hiszen érték van, pontosabban már csak volt benne bőven!), de végül a körülbelül egy hetes (hahu-s) agónia záró akkordja a halál beállta és a még épen maradt testrészek donorként történt továbbértékesítése lett.
Ekkor megkezdődött - a bevezetőben leírt utolsó szívdobbanás után - az autó elbontása, a test feldarabolása.
Jelen
Hogy szép halál-e az, hogyha egy autó bontóban, pontosabban szétbontott állapotban fejezi be pályafutását azt nem tudom, de biztosan szebb halál, mintha egy kamion alatt, tulajdonosát ölelve egy darab olajos ronccsá gömbölyödve teszi mindezt.
Azonban tudom, hogy egy BMW halála sohasem szép dolog. És persze azt is tudom, hogy nagyon kevés BMW-nek adatik meg, hogy múzeumba, vagy műgyűjtő kezébe kerüljön, hogy tényleg az örökkévalóságé legyen, és öreg korát ápoltan egy sötét, légkondicionált garázsban tölthesse el, s csak időnként dugja ki orrát egy-egy OT-s találkozó erejéig.
Szomorú tény belegondolni, hogy jelenlegi autómra is Hókefélkéhez hasonló vég vár, igaz talán annyi erőt adhat, hogy inkább így végezze, mint a már említett kamionos találkozó eredményeként, illetve a bontóba jutás - jelenlegi állapotát ismerve - ha gondos gazdához kerül, akkor körülbelül minimum 10-15 év múlva következik be. És persze becsületemen javíthat, hogy az ifjú üdvöske 330i-nek már az örök élet juthat osztályrészéül, persze ha a jó Isten is így akarja...
Na de visszatérve a 325i-hez, mely a halottas ágyán (bár a sírgödör kifejezés jobban passzolna) fekszik előttem, már a cselekedésé a szó! Ugyanis az autó lelkét eltemettük. Szép volt, jó volt, tovább kell lépni, mely jelen esetben a test elbontását jelenti. No erről látható az alábbiakban pár fotó!
Úton az enyészet felé
Kár érte.
Ebből többet, ebben a kaszniban nem lesz autó.
2014. április 18-ai állapot.
Lökös lent, indul a motorkivét.
A motortér kitámasztása egy rozsdás félbetörött élű ásóval történt.
Egy injektor. Ez sem ebben a motorban fog a jövőben tovább üzemelni.
Fojtószelep nyitva...
...s zárva.
Egy kis motorvezérlő...
...illetve a motor a generátor felől.
Kihajtás szimering egy kicsit eresztett...
A fékmunkahenger immáron egymagában.
A fékrásegítő jól megfér a futómű egyéb alkatrészei mellett...
Minden, ami egy manuálosításhoz kellhet: váltó, kettőstömegű, kupplung (nyeles bent a váltóban), pedálsor + ráadás: fékfolyadéktartály
A lökhárító fújása (még az Ádám előtti első tulaj idejéből) igazi mestermunka volt: alig ment rá a hűtőre...
Az élettelen szív ugyanazon a sárga taligán, amin 4 évvel ezelőtt is rajta volt. A helyzet immáron "csak" annyiban változott, hogy most nem az autóba kerül, hanem éppen most hagyta el a kihűlt testet...
Utóélet
Amikor híre ment annak, hogy Hókefélke az örök driftmezőkre távozott és még üzemképes testrészei eladóvá váltak, sokan sajnálatukat fejezték ki, hogy kár ezért a szép autóért, mely nem egy találkozón fordult meg, illetve nem egy hazai autósokat tömörítő fórumon olvasható róla ismertető, hogy milyen is volt, akkor amikor még csillaga magasan ragyogott.
Sőt sokak még akkor sem akartak hinni a szemüknek, amikor meglátták egy BMW-s facebook csoportban, hogy eladóak az E46-os orrú hófehér E36-os BMW alkatrészei. De aztán idővel "beletörődtek", mást nagyon nem is tehettek, mivel az autó lényegében fél nap alatt elfogyott, azaz, minden lényeges alkatrésze elkelt. A teljesség igénye nélkül: bőrbelső, sperr, kipuff, löki, lámpák, mocitető, váltó pedálsorral, és a motor is már bomlik. Ami egyelőre még megvan az az üres váz, illetve pár segédberendezés. Így ért tehát véget egy legendás autó élete.
Epilógus
Ez volt tehát az a 325i, mely Ádám barátom életében az első BMW volt és melyet nemsokára még további 5 követett. Sőt mi több a 325i után rögtön egy 523i következett, mely ugyanígy megérdemelne egy blogposztot. Sőt nem is egyet hanem lehet, hogy többet is, ugyanis az az autó is "projektautó" volt. A szürke ötös - a rendszáma nyomán csak "Kebel" névre hallgató - sedan E39-es ugyanis abból az állapotból tért vissza az élők sorába, mint ahol Hókefélke is volt a 24. órában, de mivel a 39-essel szemben a kis 36-oska sorsa bevégeztetett, így ő túllépett a 24. órán és szelleme elköltözött az örök BMW-s driftmezőkre...
