2012. áprilisában írtam egy E39 525d Touringról, amit több mint 490-en néztek meg eddig - a statisztika szerint. (http://bmwe46tumblr.blogspot.hu/2012/04/egy-ujabb-nagytesoval-tobb-veszpremben.html) A statisztika csak annyiban fontos, hogy valahol összhangban van az én érzelmeimmel is. Ugyanis - ezzel vagyunk egy páran itt a BMW-fanatikus térfélen - hogy minket érzelmek is kötnek egyes autókhoz: Élmények, amik elmúltak, és amiknek részese volt - adott esetben - a szürke 525d. Elment tehát a Touring is. Igaz ennek már lassan két hónapja, de csak mostanra szedtem össze az összes gondolatomat és fejeztem be a bejegyzést.
És igen, a "Touring is", mert azelőtt pedig egy vérmes Bestia, egy M5 gondolta úgy, hogy eltűnik a kézzelfogható valóból, hogy már csak az emlékezetemben éljen tovább.
Szóval a szűk környezetemben a legendás nagytesó nélkül maradtam.
Amiért (is) a szívemhez nőtt: Oly sok közös út, megtett 100-200 kilométerek azért, hogy egy nemes küldetés eredményesen zárulhasson.
Ahogy búcsúzott:
Utolsó útja Tatabányára vezetett, hogy megismerkedjen utódjával, egy E36 328i Coupe-val. Ezen az úton is megmutatta, hogy mire képes: 5,4 és néhol 4,9 l fogyasztás. Pedig biztos, hogy ennyinek kellett lennie a fogyinak, mivel narancs jelzésre került kőkemény 5.000 HuF-nyi értékű gázolaj rátöltésre...
A legendás utolsó út a visszanemhajtott hátsó ablaktörlővel...
A használtautón:
A megtett futás nincs kiemelve, de jelentem, hogy 300.000 km feletti. És ennek ellenére is hibátlanul működő diesel aggregáttal bírt.
Tanúsíthatom, hogy a felsorolt extrákkal mind bír a Touring, kivétel a sportfutómű.
Szépen néz ki. A lökhárító egyben, és a bal hátsó kilincs is felkerült!
A PDC-szenzorok közül egy fekete. Ez maradt olyan amilyen volt, a kereskedő helyrepofozás után is.
Jobb első ajtó cserélve szín-azonosra. Amúgy az egykori tulajdonos, minden most beépítésre került alkatrészt adott az autóhoz: pl.: két ajtót, és téli gumit is.
Visszakerült a "traktorkormány" az M-es helyett. A kocsi eredendően is ilyen volt felszerelve. A sebességváltó kar is ki lett cserélve egy sokkal esztétikusabb darabra. Amúgy látszik, hogy - noha 300.000 km + van az autóban - a combtámaszos ülések milyen szép állapotban vannak egy kiadós takarítás után. Abszolúte nincsenek kiülve!
Világít, az utólagosan beépített 16.9-es navi. A beltér ebből a pozícióból is tetszetős.
A motortér kapott egy mosást és ragyog. De nemcsak a felszín ilyen tökéletes, hanem a belseje is: ugyanis ez azon kevés dieselek egyike, amit minden egyes leállítás előtt visszahűtöttek - legalább is amíg Ádám barátomnál volt. (~ 20.000 Km) Hétről hétre találkoztam a masinával: Ez tényleg a 300.000 km feletti futásteljesítményű BMW, de mivel a BMW ezért meg sem kottyant neki!!!
Epilógus:
Miért kellett hát mennie?
Nem azért mert valami baj volt vele. Ugyanis ha ma állnék autóvásárlás előtt, és dezsőt szeretnék venni, meg Touringot, meg 39-est ezt bátran meg merném venni. Az ára reális.
Akkorhát miért?
Azért mert "túl nagypapás" volt. Igen, ez az indok. És ezért lett az utód egy E36 328iA Coupe, mert az már tényleg nem nagypapás. De róla egy másik bejegyzésben! :-)